Rendkívül nagy szilárdság-/-tömeg arány (fajlagos szilárdság)
A titán „fajlagos szilárdsága” (a szakítószilárdság és a sűrűség aránya) az egyik legkiemelkedőbb előnye. A tiszta titán szakítószilárdsága hozzávetőlegesen 345-550 MPa, míg a titánötvözetek (például az általánosan használt Ti-6Al-4V) elérhetik a 895-1100 MPa-t, ami összevethető a kiváló minőségű szerkezeti acél (például a No{6}} acél) szilárdságával. A titán sűrűsége azonban csak 4,5 g/cm², az acél körülbelül 58%-a (7,8 g/cm²) és 1,67-szerese az alumíniumötvözeteké (2,7 g/cm²). Ez azt jelenti, hogy azonos szilárdsági követelmények mellett a titán alkatrészek az acél alkatrészeknek csak 40-50%-át teszik ki, és körülbelül 30%-kal könnyebbek, mint az alumíniumötvözet alkatrészek.
Kiváló korrózióállóság: A titán sűrű TiO₂ passzivációs filmet képez (5–20 nm) oxidáló közegben, amely széles, 1–14 pH-tartományban stabil marad. Különösen ellenáll a tengervíznek, a kloridionoknak és a savas/lúgos korróziónak, így alkalmas tengerészeti és vegyipari berendezésekhez.
A közönséges ipari -minőségű titánhoz képest a nagy-tisztaságú titántömbök szigorúbb szennyeződés-ellenőrzést biztosítanak, így elkerülhető a nyomelemek által okozott interferencia a kísérleti eredményekben. Például a félvezető eszközök gyártásában a titánt diffúziót gátló réteg anyagként használják, és tisztasága közvetlenül befolyásolja az eszköz vezetőképességét és megbízhatóságát. A vákuumcsomagolás leegyszerűsíti a laboratóriumi eljárásokat, lehetővé téve a kutatók számára, hogy közvetlenül felhasználják az anyagot kísérletekben anélkül, hogy a felületi oxidréteget kezelni kellene. Ez a „dobozból kikerült” jellemző jelentősen javítja a kutatás hatékonyságát.
